Két név a táblán, két nagy belépő,
Egy mikrofon, most kiderül, ki a nyerő!
Magdi vagyok, a hangom messze száll,
Te csak Mollywood vagy, egy felirat a falnál.
Nálam a refrénből történet kerekedik,
Nálad a nagy terv már a plakáton megreked itt.
A színpadon állok, nem kell hozzá díszlet,
Te hozol sok csillámot, de hol van a lényeg?
A dalom hazatalál, akármerre járok,
Te meg keresed még, hol kezdődnek a számok.
Magdi, szép a hangod, ezt megadom neked,
De most én írom át a forgatókönyved.
Mollywood a név, nálam kész a jelenet,
Te elénekled szépen, én meg elviszem a termet.
A belépőm nagyívű, a poénom pontos,
Minden sorom premier, minden visszavágás fontos.
Te hozod az érzelmet, én a csavart a végére,
Ha ez egy versenyfilm, már megvan a főcímképe!
Rúzsa Magdi, Mollywood — ki viszi ma el?
Két hang, két világ, a közönség felel!
Szúr a rím, csattan a sor, de a játék fair,
Magyar rapcsata — hell yeah, hell yeah!
A főcím nem elég, ha üres a vászon,
Én egyetlen hanggal is átjutok a határon.
Nem kell szereposztás, hogy erős legyek,
A te nagy finálédnál is tisztábban felelek.
Te osztod a lapot, én meg fogom a paklit,
A közönség egyből érzi, ki az, aki lakik
A dal minden sorában, nem csak vendég benne,
Nálad a stáblista hosszabb, mint maga a jelenet.
Jó, ezt a kört hoztad, de ne hidd, hogy vége,
A következő jelenetben visszatérek még ma.
Én vagyok a fordulat, a váratlan poén,
A név, amit skandálnak a terem közepén.
Nem kérek koronát, elég a taps hangja,
A rivaldafény ma mindkettőnket aranyba vonja.
A csata nagy, a tét csak a szórakozás,
Te hoztad a hangot — én hoztam a mozizást!
Rúzsa Magdi, Mollywood — ki viszi ma el?
Két hang, két világ, a közönség felel!
Szúr a rím, csattan a sor, de a játék fair,
Magyar rapcsata — hell yeah, hell yeah!
Két név, egy színpad, a taps most közös,
A következő menetig a vita örökös!
