
Odalett a gondolat, odalett a szó.
Már nem reped a remény... végleg eltörött.
Elfogyott az igaz, elfogyott a jó.
Amiben eddig hittem, elhagyott, elszökött.
Oda a sok álom, a célok tömkelege.
Elfogyott az idő, hogy merjek vágyni még.
A sors is azt sugallja: ebből lett elege.
A centit kellene, tépni-vágni rég.
Odalett a magány, odalett a szerelem.
Üresen keringek az utcák halmazán.
Se a végső óra, se a lágy kegyelem.
Se otthon, se család, se szerető hazám.
Odalett a fény, mi a szemem beragyogta.
Elengedtem mindent, mit egykor akartam.
Elhagyott a hitem, aki a kezem fogta.
Már kicsúszott a talaj, végleg alattam.
Odalett a gondolat, odalett a szó.
Már nem reped a remény... végleg eltörött.
Elfogyott az igaz, elfogyott a jó.
Amiben eddig hittem, elhagyott, elszökött.
Oda a sok álom, a célok tömkelege.
Elfogyott az idő, hogy merjek vágyni még.
A sors is azt sugallja: ebből lett elege.
A centit kellene, tépni-vágni rég.
Odalett a magány, odalett a szerelem.
Üresen keringek az utcák halmazán.
Se a végső óra, se a lágy kegyelem.
Se otthon, se család, se szerető hazám.
Odalett a fény, mi a szemem beragyogta.
Elengedtem mindent, mit egykor akartam.
Elhagyott a hitem, aki a kezem fogta.
Már kicsúszott a talaj, végleg alattam.